Hódolat

Dicséretet kell-e zengenem?
Egy testről mely mindig itt van velem.
Kell bizony, mert gyarló vagyok,
S magasztos, oly gyönyörű, szememnek,
Melyet rabul ejt elmém, nem feledhet.
E test mely látása merő élvezet,
Édes vágyakhoz, mily csoda ez vezet.
Sokszor ámítjuk magunk szívesen,
Rajongunk érte olykor szüntelen.

Homlokod idézi fehér hó színét,
Mellette fehér fátyol is sötét.
Két szemed játszik évődő kacagást,
Belőle sugárzik tartózkodó, megadás.
Egy feltörő sóhaj, ó ezt hogy kedvelem,
Mikor ajkad időz ajkamon, nyelvemen.
Mert leírom, mi elmémbe forog,
Szégyentelen vagyok, de Néked hódolok.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x