Harag

Tudtam,hogy nem lehet, mégis kellettél nekem.
Megkaptam a boldogságot, s hogy szeretsz, elhitetted velem.
Mindenem te voltál,mit veszíteni lehet,
átkot szórtak rám, mégis fogtam a kezed.
Még mindig érzem az illatod…
s látlak éjjel, ha ragyognak a csillagok.
Távol voltam,és mégiscsak hozzád közel
de te eldobtál, neked már nem ez a játék kell.
Behunytam a szemem, s hittem minden szavad
bíztam benned, de nem lett volna szabad.
Boldoggá tettél,repültem veled.
Te voltál, ki adhat egy igazi életet.
Mégsem vagy itt, nem fogod a kezem
magányt hagytál, s fel nem száradó könnyeket.
Ezt akartad, pedig mindent megadhattam volna neked,
s cserébe nem kértem mást „csak” a szerelmedet.
Éget a mosolyod, levetkőztet a szemed, hallgatom a hangod,s nem látok mást, csak fájó emlékeket.
Ki vagy te, ki mindenkit így tönkretesz?
Üres a szíved, mert magad vagy, többé senki sem szeret.
Feltéped a rég fájó sebeket,s nem gyógyítod, hagyod hogy elvérezzenek.
Meglátlak, s újra kisüt a nap..
de szívemben felhők gyűlnek, s harag.
Azt mondtad, tőled sok az amit kívánok
s valóban semmi, mit tőled most várhatok.
Rám néztél, és szerettél minden éjjelen..
pedig tudtad, soha nem leszel boldog velem.
Kifacsartál,eldobtál, egyedül vagyok..
nem tudok szeretni, érzem már elpusztulok.
Elvettél mindent, mi számított nekem
csak könnyeket hagytál, nincs többé életem.
Lezárt fejezet, mely végén minden sor nyitott.
Soha nem hallhatod, mikor majd szívem újra dobog.
Azt mondtad erős vagyok, s nem fáj nekem..
kibírom,csak mert láttad, már más fogja a kezem
Hazudtál újra, de nem hittem neked,
tudtam,újra összetöröd a lelkemet.
Nem maradt utánad semmi, csak az üres fájdalom..
de az emlék az enyém,azt vissza nem adom.