Majd ha egyszer vége e világnak,
Remélem rám is jobb idők járnak,
Ismét felszabadult lélekkel, szellemmel,
Melyet most még nem érthet meg ember,
Talán az élet új mederbe járhat,
Tengerek felé semmi nem szab gátat,
Jő majd új csillag az égre,
Boldog mosolyt hoz cserébe.
Felvirrad egy új nap az égbolt alatt,
Szerelmet és sok szeretetet ad.
Boldogságot hoz a nagyvilágra,
Én már nem élem meg de a fene bánja.
Mert legyen jó mind’nek ki él,
Küzd majd egy szebb holnapér,
Élvezi majd mindazt mi végtelen,
Mit rájuk hagytunk könyörtelen.
S elviseljék, vagy tanulnak belőle,
Olykor eljönnek a temetőbe,
Leróni egy alázatot végül.
Mert tudnak már szeretni önzetlenül.
K.J.