Francia szilánkok

Olyan voltál, mint a Szajnába beszórt Nap,
pupillád tükrében megvillant angyalszárny,
te múzsa-kedvesem, verssel tele rótt lap,
maradtál a margón maszatolt tintaárny.

Hová lett belőled a Montmarte s Párizs,
Sanzelizén fövő lágy kávéaroma?
Nincs édes borpárlat, nyelvem hegyén ánizs,
rózsacsokor éjjel, s vetkőző rokolya.

Párizs fölött nekünk örök köd-gomoly van,
beborítja már az avart is a fehér,
ősz darvak keresztje feketén komoly baj,
sosem érhet össze többé a két tenyér.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x