Felmásztam, és leestem



Elmész a tájat kémlelve,
fel szedsz egy tolvajt,
kinek elveszett a kegyelme.
Érintesz egy csomópontot a szíveden,
mielőtt megfejtenéd értelmét,
egy szellő elrepít egy nyálas felületen.
Elmélyülve az egoizmus rabjaként,
egy fára kiabálva felmászol,
és arcra esel a pocsolyába önmagad foltjaként.

Lengyel Anita szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?

Hozzászólás

Hozzzszolsok rsakor krjk az ltalnos netikett szablyait betartani.
CAPTCHA
Szeretnénk tudni, hogy valóban nem egy robot szeretné az űrlapot kitölteni és beküldeni.
1 + 16 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.