Felmásztam, és leestem

Elmész a tájat kémlelve,
fel szedsz egy tolvajt,
kinek elveszett a kegyelme.
Érintesz egy csomópontot a szíveden,
mielőtt megfejtenéd értelmét,
egy szellő elrepít egy nyálas felületen.
Elmélyülve az egoizmus rabjaként,
egy fára kiabálva felmászol,
és arcra esel a pocsolyába önmagad foltjaként.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x