A felelet

Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz
kétségek között kíméletlenül
beteges őszinteséggel gyűlöllek
de kereslek
és fogadkozok a tóduló véremnek
s a nosztalgiásan küzdő szívemnek
de csak ígéretek.
Bőrödnek illata még mindig hív
látásodra lángra gyúlok; én naiv
és hallgatom gyöngéd szavadat
alázattal.
Tedd, hogy remekeljen csalásod
szívemet mindig telibe találod
a kettőnk küzdelmét mindig kiállom
veszítve
és harcot vívok ellened megküzdve
bár tüzeiddel meggyötörsz keményen
és elégek.
Mert az első elhallgatott szavaidtól
a varázs is megreped a könnyekben
feledésbe veszve
míg törött hallgatásod rezzen sötéten
a felelésedben.