Elszürkült a nap az égen.
Csöndes eső hull a télben.
Havazna bár, de nem ér földet,
Széthullanak, mint az élet!
Közeledik a Karácsony..
Nincs nagy hideg, mégis fázom.
Lelkem megtört, érzéketlen.
Olykor talán menthetetlen.
Alszom mélyen s tán álmodom.
A perc, mely ébreszt egy borzalom.
Szerettem Őt s féltve szidtam.
Mást éreztem, mint elmondtam.
Félreértett minden szavam
e vallomás már hatástalan?
Hosszú évek, boldog órák.
Szüntelenül mind azt súgják.
Nem zárulhat le így végleg.
Fáj a csend,a szétszórt élet.
Meghalt minden, az ígéret.
Elillanhat, mint az élet !