Elmúlt szerelem



Tudod nem fáj már annyira hiányod
emléked koppan az üres semmibe,
vörös rózsák gyúlnak homlokomon
s a viharzó szomorúság oly nesztelen.
Valahol itt közel dicsőit a hajnal

Vilhelem Margareta szerelmes verse



Belém hasít a gondolat,
magam mellett nem tudhatlak,
számtalan sötét éjszaka,
lelkemet úgy marcangolja.

Horvát Jánosné szerelmes verse



Száz gondolat ami fogva tart,
Nem létezik már az a vágy.
Idő sűrű félhomályában,
Már senki nem vár.
Elmúlt és vége lett,
A magány csendbe zár.
Elmúlt szerelem bájos érzelem
Viszlát.

Lőrincz Andrea szerelmes verse



Félek jöttödnek, mert lopva jössz
és semmibe vész
az ártatlan bűnös vezekelés,
félek ölelésed messzeségétől
varázsként elvész
mert mindent kezdünk elölről
oly nehéz

Vilhelem Margareta szerelmes verse



vetett ágyam magányában
gondolkodom, hol hibáztam
talán nem is vagyok vétkes
galád sorsnak a keze ez
boldog voltam kis időre
beleszólt a sorsnak keze
mennyi-mennyi szép estéken

Horvát Jánosné szerelmes verse



Naiv voltam, ó én balga,
Naivságom sodort bajba.

Naiv voltam, hittem neked,
Hordhatom most keresztemet.

Horvát Jánosné szerelmes verse



Álmaimban hozzád mennék,
Ha hozzád utat találnék,
Valami akadályoz mindig.
Vagy a vonat sokat késik,
Vagy a csomagom elvészik,
Hol az utat nem találom
A vasútállomásig.

Horvát Jánosné szerelmes verse

Tartalom átvétel