Elmúlt szerelem



vetett ágyam magányában
gondolkodom, hol hibáztam
talán nem is vagyok vétkes
galád sorsnak a keze ez
boldog voltam kis időre
beleszólt a sorsnak keze
mennyi-mennyi szép estéken

Horvát Jánosné szerelmes verse



Naiv voltam, ó én balga,
Naivságom sodort bajba.

Naiv voltam, hittem neked,
Hordhatom most keresztemet.

Horvát Jánosné szerelmes verse



Álmaimban hozzád mennék,
Ha hozzád utat találnék,
Valami akadályoz mindig.
Vagy a vonat sokat késik,
Vagy a csomagom elvészik,
Hol az utat nem találom
A vasútállomásig.

Horvát Jánosné szerelmes verse



Nem tudom mi ez, nem értem?
Foglak, de nem érzem.
Nézlek, de nem látlak,
szeretném hallani, amit mondasz,
de nem hallak.

Hirth Éva szerelmes verse



Volt idő, mikor még szerettelek.
Alig vártam, hogy megérintselek.
Volt idő, mikor úgy hiányoztál nekem,
mint az eső, a kiszáradt földeken.

Hirth Éva szerelmes verse



*„Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.”
A lépcsőre ültél, s az éjszakába
beleborzongott a hiú remény,
tűnt szerelmünk hűvös némasága.
Fáztam, pedig pattogott a tűz a kályhában.

Gősi Vali szerelmes verse



„Vállamra ömlik a langyos végtelen.”
Még átjár a lüktető, könnyed reszketés,
de éled az öntudat, s a kábult szenvedély
a lehulló hajnallal mögöttem marad.

Gősi Vali szerelmes verse

Tartalom átvétel