Elmúlok mint....



Elmúlok mint nyár az ősszel,
Eltűnök mint nagy költőnk a ködben.
Lassú halál, nem ez mire vágytam,
Emlék leszek egy szívben s bánat.

Várom a fényt, ragadjon hát el,
Pokolra jutok, így fogadom el.
Nem számítok megváltásra már,
Engem csak a pokol s Lucifer vár.

Pokolnak tüze égesse testem s lelkem,
A szívem már biztos helyre tettem.
Egy Angyal őrzi szívében bent,
Létem örök emlék s szeretet lett.

Szabó Attila szerelmes verse

Tetszett a vers, értékelted már?