Csillagkárpitos éjvarázs,
holdfény, ezüstös ragyogás,
kacagó széllel szárnyalás,
halkan suttogott vallomás.
Eltévedt, kósza emlékek
feléd repítenek újra,
csalfa, ébredő érzékek,
a lelkemet összezúzta.
Bíborban fürdő éjszaka,
villanó fény kavar vihart,
vad érzelmek viadala,
a bűbáj ismét fogva tart,
Hiába szép szó, esdeklés,
lelkem a bánat járja át,
halálos, néma csendesség,
eloltottad szívem lángját.
Szitáló ködfelhők között
újraéledő látomás,
korhadó emlékek mögött
a szív még megáll tétován.
A vágyak hívó szavára
a két test újra egyesül,
emlékezve a dalára,
a szerelem beteljesül.