démonok és angyalok…

a pirkadat vörös tüzében fortyognak bennem démonok fűtötte vágyaim.
lassan feltörnek a bujaság mocskában fetrengő felajzott, titkos álmaim…
elkárhozott romlottságom ördöge csak bánatot, fájdalmat és szenvedést okoz,
s vadul tomboló szenvedély tépi szét lelkemet, mely maga a megtestesült gonosz.

gyűlölet övezi utamat, amelyen kísértenek a múlt valótlan árnyai,
de amint rád tekintek bűnös szemeimmel, kibomlanak szerelmed vakító angyalszárnyai.
átölelsz… magába fon izgató tested melege, s egy mennyekig kísérő vakító fény,
egy csodás bűnbeesés magasztos terhe, amely egyszerre földi vétek és égi tünemény…

borzongás jár át… a csontokig. mikor a gyönyörnek mámora verejték cseppekben ég,
ajkaid varázsa megérint, s vad villámjaiban dühöng majd értünk a nappal és az éj.
eggyé leszünk… démonok és angyalok. megtör a kísértés… lassan életem leteszem eléd,
mert bízom, hogy átadod angyali lényeged morzsáját és én majd, az ördögöt bújtatom beléd…

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x