Csillag az égen…

Ragyogj fény-kométa, szikrázz,
utamon adj erőt;
születtél tűznek, hogy bennem égj
végállomásom előtt!

Sokáig szeretnék élni
– ha ez már alkonyat –
s fizetni minden ébredésért
álom-adósságomat.

Éveim kővé értek már,
vésd ki hát lelkemet,
s a lehullt napok templomában
gránit-oltárod lehet.

Hol szentélybe zártam arcod
lobnyi lángvetését,
s ember-előtti fény fürösztött:
egy ezüsthajú szépség.

Szemében égő vágy tüze
izzott (vagy láva volt?),
mi ajkára folyt, mint száz Etna,
mint egy élethossznyi csók.

Keblemben forog, zakatol
– azóta meg nem áll –
az istvándi malom kereke;
édes őrületet jár.

Csillag az égen… kötetből.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x