Csalfa szerelem

Eljöttél hát hozzám,Te édes szerelem,
Mennyire vártalak s mondtad ,hogy érkezem.
Úgy jöttél jajongva,mint folyón a kék madár,
Gyorsan repülve, rácsap a vízre és rögtön tovaszáll.

Megérintettél,szellő szárnyán vitted lelkemet
Boldog voltam azt hittem,sosem érem meg.
Az idő oly gyorsan szállt felettem,
Kenyerem javát mindíg forrón ettem.

Lelkemben az érzés mindíg örök marad,
S nem bántja már többé fájón gondolat,
Szerelem, Te édes,mért kötöd be szemem?
Soha nem láttalak mégis ki tolsz velem.

Lefogod szememet s körém fonsz egy fátylat,
Érzés ami elfog az maga csodálat.
Testem beleremeg,szívem tépi széjjel,
Nem tudok aludni, sem nappal ,sem éjjel.

Oly gyorsan érkeztél, most meg itt hagysz,cserbe?
Fejem csak kitisztul remélem reggelre.
Tisztán látom holnap e cudar világot,
De csak az tudja milyen volt,akit leigázott!

Óvatosabb leszek, nem mondom nevedet,
Azt az édes szót, mennyire szeretlek!
Mert a száj hazudik,mikor ezt kimondja,
Eltelik kis idő aztán vissza vonja.

Hát így jöjjél el újra,Te édes szerelem,
Lábam elé hullhatsz, de én nem feledem,
Hogy csak játszasz velem,érzed ha engedek.
Testem mikor forró,lelkem beleremeg.

Nem hiszek már neked, veled el nem megyek,
Most én játszok veled,csalfa fenegyerek.
Beírom nevedet egy nagy imakönyvbe,
De az a sok könnycsepp,ami hullott,végleg kitörölte!