Búcsú (Feleségemnek)

Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak –
ajtódat be ne csukd.

Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.

Megosztom valakivel...
3.5 2 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x