Beteg vagyok szerelmem, a te beteged
Hiányzik az ölelő karod, s a lélegzeted
Letérdel a felhő, a Napnak sugarától
Ami szívemre hajlik, s üzen e világból
Rabságomról üzen, most oly távol tőled
Hisz rabbá tett engem édes szerelmed
De boldog a rabság, én büszkén viselem
Öröm könnyek folynak fáradt szememen
Ahogyan a Napnak sugara hozott rügyet
Úgy hoztál te a szívembe örök szerelmet
Csókod börtönöm néma ajtajának kulcsa
Azt ki, csak ölelő karod érintése nyitja
Gyere hát, hozd nekem a szemed fényét
Add remegő számnak puha csókod ízét
Tedd lelkembe hangod édes muzsikáját
Lényed törje össze a sorsom rabigáját
Bárhol is légy most, mindig várni foglak
Neked adom azt amit csak ember adhat
Neked adom mim van, minden kincsem
A foltozott életem, hisz másom sincsen
Oda adom én, nélküled úgy sem élhetek
Pillantásod nélkül bíz én úgy is elveszek
Mindenem vagy, míg belül pislákol az élet
Szerelmed elkísér, s megvilágít fényed
Te légy hát lámpása a sötét életemnek
Míg sorsomról majdan odafent ítélnek
De bárhogyan legyen, semmitől sem félek
Én ott is, örökkön örökké szeretlek téged.