Nos, vége! s bármily fájó íz is,
Úgy fáj-e, mint hivém?
Ejh! jójszakát cseveg a csíz is
Már a tornác ivén!
A szőlők ifjú rügye pelyhes,
így láttam én ma még,
de holnap mind pattanva kelyhes,
– S lásd, minden szín kiég…
Drágám, hát ránk is ily sors vár! – ó,
Nyúljak kezed után?
S barát legyek? csak barát már? – jó!
De annak is jut ám
Egy nézés, ében fénnyel villanó! –
Szivem hadd őrzi görcsösen, –
S hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! –
Lelkemből nem múl sohasem!
De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás,
Csak tán csöppnyit puhább,
S csak úgy fogom kezed, mint bárki más,
Csak tán picinyt tovább…