Az éj sötétje

Sétálok az éjben
Lábam röpít messze.
Menekülni félelmedben?
Választani mersz-e?

Szerelemnek gyönge fátylát
Választani kellemes,
De elveszteni barátodat,
Ezért tán érdemes?

Lelkem harcban edzi,
kínoz belül érzem.
Ezüst, acél összecsap
S belül máris vérzem.

Évek óta szörnyű már
A belső küzdelem,
Akaratom acélos
De ezüstön fenem.

Félek hogyha megszakad
E pillalatnyi csend
Egyik penge eltörik
S eltűnik a rend.

De mit tesz tönkre, már, ha egyszer
Mindent tönkretett?
Mi létezett, mi volt is egykor
Már minden tűzbe ment.

Lábam röpít, messzire visz,
A végső állomás,
Mi véget vethet mindennek,
Egy véres tollvonás:

Élj még érzel, s lélegzel,
Halj meg, ha sok sebből elvérzel.
Szenvedj míg van erőd s még van miben hinned, de ha vége,
Szerelmed vidd akkor is, akár holtan, vagy élve.

Megosztom valakivel...
0 0 értékeléss
Vers értékelése
Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Véleményed van a versről? Kérlek oszd meg velünk!x