Rózsaszirmokon elnyúlva alszol, s én őrzöm még álmodat,
bájos arcod nyugalmában, tündöklő szép mosolyodat,
reszkető kezemmel megsimogatnám tested, de nem teszem,
mert vágyaidban izzó, szép álmodat fel nem ébreszthetem.
Könnyeim potyognak, még alszol, de én csak őrzöm álmodat,
s a szép emlékeinkben fürdőző csodálatos pillanatokat,
oly szívesen melléd bújnék, s lassan válladhoz érne kezem,
de vágyaidban izzó, szép álmodat fel nem ébreszthetem.
Alkonyat lengi be életem, te alszol, s őrzöm még álmodat,
feledni én már sosem fogom szerelmed, tested, s arcodat,
ha kedves szóval átölelnél, melletted születne új életem,
de vágyaidban izzó, szép álmodat fel nem ébreszthetem.